Pongrác, Szervác, Bonifác...
Írta: gyongyszem555 Dátum: április 29 2012 04:52:41
H
Tavasz tündér így kesereg csendesen,
rászóltak, hogy ne csicseregj, csend legyen!
Elűzte a forró nyár egy nap alatt,
szíve egy pillanat alatt megszakadt!
Teljes hír
Tavasz tündér így kesereg csendesen,
rászóltak, hogy ne csicseregj, csend legyen!
Elűzte a forró nyár egy nap alatt,
szíve egy pillanat alatt megszakadt!
Tűz a forró Nap,ontja ránk sugarát,
tavasz tündér sír, és közben mondaná,
rövid volt az én életem, mit tegyek?
Oly forróság járja át a lelkemet!
De hogyha a fagyosszentek érkeznek,
Pongrác, Szervác, Bonifác majd integet!
Bebocsájtást nem igazán kérnek ők,
tarolnak, mint kényes, önző hercegnők!
Gonosz herceg képében ők bajt hoznak,
virág nyílik, ugyan most ő mit szólhat?
Nem hatja meg lelküket e szép világ
Pongrác bőszen, ordítozva így kiált!
Gyertek fiúk, miénk most e szép virág!
Simogassuk szirmait, mely felkiált!
Kegyelem, az égre kérlek Titeket,
virágszirmom jégcsapodtól milyen lesz?
Szervác szólal, kicsi virág nem tűröm!
Ne szólj rám, hisz nincsen nekem nagy bűnöm!
Így alkotott engem meg a természet,
hogy egy kicsit elvegyem a kedvedet!
Sír, könyörög rózsabimbó csendesen,
Bonifác, oly szépen kérlek, higgy nekem,
hagyd meg most az életem és könyörülj,
ne tiporj szét, szívem ennek nem örül!
Hiába a sírás, rívás, nem csoda,
fagyosszentek mulatnak mosolyogva!
Tavasz tündér egy faágon sírdogál,
a Nap is ballag tovább, csak így tovább!
Amikor majd kimulatták magukat,
megmutatták az igazi arcukat,
egy utolsó gyúnyos mosolyt küldenek,
fagyos lelkük sebet ejtő üzenet!