A Hold szerelmese?
Írta: Jack51 Dátum: április 29 2012 04:52:56
H
Sápadt fényeiddel, ó csillagzatom,
elhódítottál minden égitesttől,
s ami a vágyad, én is arra vágyom
érzed-e, hogy enyém vagy mindenestől?
Teljes hír
Sápadt fényeiddel, ó csillagzatom,
elhódítottál minden égitesttől,
s ami a vágyad, én is arra vágyom
érzed-e, hogy enyém vagy mindenestől?
Ó csillagom, áruld el végre nékem,
milyen titok felé ábrándoz orcád?
A hold korongja csak akkor tűnik fel,
ha te követed hűséggel a sorsát.
Mondd csak, talán a szerelmese lettél?
Nem értem, hogy mivel nyert el magának,
hiszen magad vagy a királyi szépség!
Ó jaj, mi vétek nyom, miféle bánat,
hogy közelébe lépni sem merészelsz
s a távolság sem indít csüggedésre,
boldogtalan szerelmed mámorában
imádod azt, ki sohasem vesz észre,
kinek sugara hangtalan homályba
borítja fényed, ó mi lesz tevéled,
ha hosszú lesz az önkéntes virrasztás,
mi lesz veled, ó virága az égnek?
Írd meg nekünk cikázó lángjaiddal,
a szerelemnek van-e még reménye,
mondd el, hogy a szerelem egy a hittel,
s ezt égesd a szerelmesek szívébe.
Ó csillagom, tiéd vagyok egészen,
te vagy nekem a társam, mintaképem,
futunk a képzelet megfoghatatlan
lázálmai után, egyformaképpen.
A lehetetlenért sóvárog lelkünk,
mert életünket így szabta végzetünk ,
és ha nem volna vágy, nem volna szépség,
nem ismernénk az élet titkait még.