Epilógus (2012.04.28.)
Írta: Vyvyen Dátum: április 29 2012 19:21:43
V
Az égbolt szeretkezett a nyugvó Nap fényeivel,
Mikor egymagam maradtam szívem vérző sebével.
Húsomat tépte a felismerés rideg, zord szele,
Hogy már nem lehetünk ezentúl egymáséi sose.
Teljes hír
Epilógus
Az égbolt szeretkezett a nyugvó Nap fényeivel,
Mikor egymagam maradtam szívem vérző sebével.
Húsomat tépte a felismerés rideg, zord szele,
Hogy már nem lehetünk ezentúl egymáséi sose.
Hibát követtél el azon az estén, hatalmasat,
Ellöktél magadtól, s közénk húztál egy komor falat.
Szavaid belém égették a keserűség ízét,
A fájdalmat, s a csalódottság siralmas érzését.
Saját nyomorom hamvain járva engedtelek el,
Könnyeimet visszafojtva, mardosó kínkeservvel.
Azt hittem, itt a vége, már nincs, mit tehetnék értünk,
Két régi szerelmes idegen, mik egymásnak lettünk.
Ostobaságodra hamar ráeszméltél ezután,
Kései volt minden akkor, a szívem meghasadván
Elfordult tőled, s bízva bezárkózott magányába,
Hogy az est sötét árnyai közt leljen megnyugvásra.
Kopasz ágak kergették a szürkületnek szárnyait,
Lelkem búsan állt maga, és az országút szeleit
Szelídítette, mik hajamat tépték rendületlen,
A sors kezei most új kapukat döngetnek nekem.