Várlak, s szeretlek!
Írta: csak-fater Dátum: Január 07 2008 08:06:23
Este van, csendes a város, kihalt a tér,
Fákon is csendesen ül a vaskos dér.
Teljes hír
Este van, csendes a város, kihalt a tér,
Fákon is csendesen ül a vaskos dér.
Átjárja minden porcikám a hideg tél.
Ám bent, bent szívem él és remél!
Hová tüntél illatos tavaszi virágom?
Illatod többé már nem szagolhatom?
Jólétedben rólam megfeledkeztél?
Bármerre mentem, eddig elkísértél.
Szabad vagy ahol vagy. Más lettél!
Már nem számít, nem érint a fagy,
Felejtesz, boldog vagy ahol vagy.
Nem hívsz, nem keresel, nem kérdezel.
Élek, halok, hogy vagyok, mit érzel?
Hová lettek a meleg napok, percek?
Az nem lehet, hogy a semmibe vesztek!
Elöveszel, ha nem tudsz mit kezdeni magaddal,
S illetsz szirmod simogatásával, édes szavaddal.
Te sem vagy különb a többi tavaszi virágnál.
Lesz még, hogy keresnél, fázós napon várnál,
S majd harmatként hull le egy csepp szirmodról,
Mint könny, megbánó, irtófájdalmas arcról,
Mikor emlékek, szürke fájó ürességgé válnak,
Akkor, mikor a régi érzések atomjaira hullnak.
Várlak, s szeretlek! Tavaszi virágom vagy,
Akkor is, ha lassan megöl a kemény fagy.