Emléket!
Írta: Zsu27 Dátum: Május 06 2012 05:51:44
H
Édi-bédi nem voltam sosem, aranyos is csak talán,
hisz elmém hamar nyílott, és komoly szóra a szám,
nem lehetett velem egyszerű a dolga,
hisz olyan, mint a többi, nem, én sose voltam.
Teljes hír
Édi-bédi nem voltam sosem, aranyos is csak talán,
hisz elmém hamar nyílott, és komoly szóra a szám,
nem lehetett velem egyszerű a dolga,
hisz olyan, mint a többi, nem, én sose voltam.
Mikor játszott a többi, én magam egy sarokban,
elvoltam, mint befőtt, én mindig "alkottam",
aggódott is miattam eleget, barátaim kevesen,
és mégis a legboldogabb voltam, hisz ő mindig szeretett.
Nem gyereket kapott, hanem egy kis felnőttet,
aki mindig elvan, akármi is történhet,
évek teltek, én meg nőttem, sokat nem is változtam,
de azt tudom, hogy nevére szégyent soha nem hoztam.
Amíg élek, én így élek, ő, és óvó figyelme
velem marad, ha ő nem is, és minden léptem kísérje,
de amíg itt van, és még soká, ez van írva a nagykönyvbe,
szeretettel írok anyám, ezen lapra emléket!
2012. május 6.