ANYÁK NAPJÁN - 2011
Írta: Szollosi David Dátum: Május 06 2012 05:52:09
H
Három éve, hogy elmentél, anyám,
Azóta mindig legörbül a szám
Ha kézbe veszem némely holmidat.
Itt hagytál mindent, unokád, fiad…
Teljes hír
ANYÁK NAPJÁN – 2011
Három éve, hogy elmentél, anyám,
Azóta mindig legörbül a szám
Ha kézbe veszem némely holmidat.
Itt hagytál mindent, unokád, fiad…
Azt, hogy most én épségben létezem,
Bizony, jórészt neked köszönhetem.
Ha belegondolok, húsz éven át
Naponta főztél, mostál rám ruhát.
Görnyedtél te is a teknő fölött,
Rám pazaroltál húszévnyi erőt,
Küldtél tanulni, s bíztattál, zenélj,
Fel sem merült, hogy te – magadnak élj.
Szegénysorból jöttél, nem tanulhattál,
De a hírekre szinte rátapadtál,
Sámlin olvastál újságot, mama,
Amit tudtál – az három diploma!
Ékszerek, kölni, vagy divatos holmi
Nem tudott téged soha lázba hozni,
Meleg ebéd, tiszta, vasalt ruha,
Ez volt néked az „Ars Poetica”.
Anyák Napján most fölkerestelek,
Megcsókoltam a hideg sírkövet,
Vittem virágot, s szólítottalak:
Anya, mért is vagy ott a föld alatt?
Itt kéne lenned, s látnod, mily eszes
Az unokád, ki már ötödikes,
Hogy nincs teknő, nehéz vizes-fazék,
És gombnyomásra mosogat a gép.
De nem vagy itt, és már nem is leszel,
És senki téged vissza nem perel,
Csak képed néz rám a szobafalon,
Hiányod, amíg élek, fájlalom.
Anyák Napja van, s én Rád gondolok,
Neked örökké tartozni fogok!
Nyugodj békében, várj, én is jövök,
Ha földi létemtől elköszönök.
2011. május 1.
____________________________________