JÉGVIRÁGOK 2/2
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 07 2008 17:06:01
Négy évszak elszaladt, s elszaladt az év is,
Teljes hír
II. rész
VIII. jégvirág
Sír a Hold
Elsírta magát a fáradt Telihold,
Nehéz, ólom-könnyeket hullatott;
S míg vasalt cipöm, hazáig baktatott,
Az út fagyott páncélján, kopogott!
...- A homályra aszott órégi határ,
A csámborgó, éhes, fáradt foltok;
A zihálva szükölö vad, s vadász,
Míg a sötétlö ég csillagport dob.
Csak az ágakról csüng alá a jégcsap,
S ékes dísze, a bolyhos zúzmara;
Kezeim lehelve, vaccanva fogam,
Igyekszem haza, hol vár tüzem parazsa!
Kértem a telet, kedvem fütse, s ö hallgatott,
Nem adott mást ajándékba csak jégvirágos ablakot!
IX. jégvirág
Gyermek fogant...
Besurrant a szobámba, lidércfénye remegett,
S míg dermedten ültem a kabátban, fázón,
A szíve, s a hangja megmelengetett!
Ázott bakancsom, ócska, fagyhalállal küzd,
Rongy vánkosom számra lehel csodát,
Hol éjemben ugatom a Hold udvarát,
S kiáltom a télnek. - Tavasz jön, menekülj!
... Lucskos halált halsz, ha eröd veszve,
Patakzik fagykönnyed; szétmállik ajkad,
Cseppen, csurran véres víz-halálod ereszre!
Ha holnap kel a Nap, nyújtózza sugarát,
S víg sereg táncol, vígad napnyugtát;
Gyermek fogan Nyárból, ezer árnyból, már
Fut a Tél, s az égi vándor hozza el Tavaszát!
X. jégvirág
Karácsonyi ének
Árnyékként osont a falakon, tovaszállt,
Szellö repítette csengettyüszóval;
Míg hátán puttonya, kezében teli-zsák.
Hajnalra aranyág, dió, s piros alma,
Míg tündér, s mosolyra nyílt gyermeki száj.
Szent-Miklós érkezett, tél birodalma!
Téli napforduló közelít, majd fagyra hág,
Rongyszönyeg issza az ázott bakancs levét,
Szenteste, míg a nappalom egyre kurtább;
Estre est száll, s Angyalt vár a szegény nép!
Zörögnek az ablakon, s virágát maszatolgatom,
Orrom, nyomom a hidegre mart üveghez;
"- Ki az, ki az,... ily hideg, fagyos hajnalon?"
Gyermekcsapat pisszeg, halkan neszeznek.
S felcsendül a kedves gyermek énekszó,
Mely Szent-estéröl, s karácsonyról szól!
XI. jégvirág
Szerelmem Istene
Kósza szerelmem elvitte a tél,
Vagy eltévedt, s nem talál hozzám?
Csak várok, sóvárgok, szívem remél,
Hogy egyszer csak újra rám talál!
Míg fiatal, s hajadon, nekem tetszö,
Tán, álmom vágya volt csak az;
Érinteni, s mondani; - Te Istennö,
Boldogíts, s kívánj bármit, mit akarsz!
- Nem kívánt, nem ö, tán nem is szeretett,
Vagy csak a kérö hangom nem hallotta meg;
Mely valahol, a régi-múltba veszett!
De keresem, hátha egyszer meglelem,
Hogy lenne Istennöm, hö szerelmesem,
S lennék, (ha csak egy percre is), Igaz-istene!
XII. jégvirág
Árnyjáték
Pattogó rözse, foszlány-árnyaik,
Árny-játékuk a szomszéd falakon;
Délceg harcosok, s hös királyaik
Csatazajt hallatnak, véres alkonyon.
Majd elhaló tüz, s elhalkult sikoly,
Vesztesre kaszabolt mind, árnyvesztett
Sötétlö fal, hös-sereg haldokol;
Aztán csend a pillanat, - mely kezdet!
Suttogva jajt sóhajt a nyöszörgö parázs,
"Óh, venyigét, egy nyaláb fát dobj reám!"
-"Hadd játsszak, vonagló szeretkezök vágyát,
S kéjes gyönyörük beteljesült álmát!"
S ím, szított parázs, játszi-csodás pillanat,
Szeretkez? testek töltik be, árnyukkal a falat.
XIII. jégvirág
Utolsót nyög a tél
Míg a kel? napsugár, egyre több fényt lop,
S éjekb?l tüz pattan a horizont alatt;
Kelö Új-nap, mindig újabb kéjt hoz,
Fodros szellöt, vágyat, s a rég várt tavaszt!
Leveti magáról, koszolódott ruháját,
S szennyét fürdeti friss-patak vizében;
- Az erdö is ébred, mossa szeméböl álmát,
Szirmát nyújt egy kis virág, s ásít a fényben.
Utolsót nyög a Tél, s elsírja magát,
Könnye csurog a hideg ereszre;
Még maradna, de gyermeke születne már!
Hangosan vajúdik, szeretett Tündére,
Hajnal madár csengi halottnak hitt dalát;
Vágyva gyermeket, tavaszt, s Új-évet!
XIV. jégvirág
Felsírt március
Álmaim szertefoszlott múltja, nem az
Mely tetszö, s az élet-húrja játszott dallam;
Nem is a való muzsika, képzelete csak
A futó idönek, mely nem vár csak halad!
E komponált részletek, - óda a Napról,
S a fura, kiismerhetetlen természet,
Nappal, s éj váltakozik, míg abból
Épül az Idö, születés és enyészet.
Négy évszak elszaladt, s elszaladt az év is,
Magával ragadva szerelmes Hercegét
S elenyészte, Észak-tündérét is,
De hagyva új-tavaszt, gyermek-szeszélyét!
- Mely született, s felsírt, március virága,
De tündére belehalt, az ég, öt megáldja!
20071108-20080106
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!