Inkognitóban...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Május 08 2012 05:15:51
H
Álnéven ha közelítesz, érzem itt leszel,
nem feded fel kilétedet, rejted lelkedet,
mitől félsz mondd, fogd a kezem itt vagyok veled,
meghatódva suttogom a kedves nevedet!
Teljes hír
Álnéven ha közelítesz, érzem itt leszel,
nem feded fel kilétedet, rejted lelkedet,
mitől félsz mondd, fogd a kezem itt vagyok veled,
meghatódva suttogom a kedves nevedet!
Inkognitód nem rejti az összes vágyadat,
nem mutatod valós lényed, ez már más alak!
De én tudom, hogy Te ki vagy, mert én szeretlek!
Nem hagyod, hogy bepiszkítsák kedves nevedet!
Álnevedet nem hagyod el, szíved gúzsba köt,
nem mutatod embereknek, csendben kúszva jössz,
köpönyeget nem fordítasz, nem vágysz rá, tudom,
nálam ér a hűvös hajnal, de én nem unom!
Állj meg vándor, mutasd felém kedves arcodat,
fáj a könnyed, ne sírj kedves, halljam hangodat!
szép az élet, inkognitód dobd a fenébe,
tudnod kell, hogy behatolok a kis lelkedbe!
Nem menekülsz, meggyógyítlak, vedd le álruhád,
lelked nevet, szíved szeret, nem álom csupán!
Ne gondolj a búra többé, nem vagy egyedül,
kitártam a szívem, lelkem itt élsz legbelül!
Legbelül a szívem mélyén itt van a helyed,
álnevedről feledkezz meg, fogd a kezemet,
szép szemedben tündér táncol, valós már e kép
inkognitód szertefoszlott, gyönyörű vagy, s szép!