Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Sorsom...
Ilyen a sorsom.
Ó, reggel! Fáj minden mozdulat.
Az ablakon túl homályosak az ébredések.
A háztetőre ráborulnak a szürke felhők.
Kis cinke fázósan,
dideregve gubbaszt a fügefa ágán.
A napsugárral diadalmas hangon szárnyal,
a szellő szárnyán röpdös.
Jeges gyöngy minden könnycseppem.
Este – fáradt napom után nyugovóra térve –
gondolataimba, fájó magányomba,
s szeretettakarómba burkolózom.