Ha majd...
Írta: lazarhzs Dátum: Május 24 2012 17:41:01
V
S amíg mosolyod magába ölel
glóriát von fejünk fölé
a felragyogó végtelen.
Teljes hír
Ha majd a létezés végső fokán
kiég szívünkből minden szenvedély
lelkünk magányosan remeg
a mélybe vonzó űr szélén.
Lesz-e ki megfogja kezem
s szelíden szívére ölel,
a szeretetével átmelegít
hogy ne fájjon már többé semmi sem?
Napom hull vérző horizont mögé
kék-arany fénybe vonva az eget,
visszhang sikoltja fülembe neved.
S amíg mosolyod magába ölel
glóriát von fejünk fölé
a felragyogó végtelen.