H.Gábor Erzsébet
Mindig felálltam
Mindig felálltam, mindig...
de, egyszer egy délután,
elpattant a húr,
s zokogva én bután,
feladtam azonnal,
s nem mentem tovább,
úgy hittem, ellenem van
az egész világ.
Magamba fordultam, mint
durcás kisgyerek,
- gondoltam sorsomtól
időt, így nyerek -
aztán, a kislányom
szólított: Anya!
S én tudtam, hogy dolgom van!
- s indultam "haza".