Hétmérföldesben Zsámbékon
Pongrác, Szervác, Bonifác; jöttek majd mentek,
Ősszel megfogantak, most fagyot leheltek.
Na, de a délceg Nap megmutatta magát;
Leküldte a földre éltető sugarát.
Befellegzett így a jeges reggeleknek,
Erőre kapott a didergő természet.
Felhúztam hát én is kisuvikszolt csizmám,
Zsámbékot e szép nap, bíz meglátogatám.
Határába érve nem kellett nyújtóznom;
Messziről köszöntött a megrokkant templom.
A városban már egy barokk templom fogad;
Ezerhétszázötvennégytől áldá az Urat.
Kertjében mementók emlékeztetőként;
Kik hazáért haltak igaz magyar hősként,
Kőbe vésve nevük, utókor számára;
Dicső tetteikért legyen örök hála.
Ez után kaptatok fel a magaslatra,
Hol áll csonkolt gerincű agg templom fala.
Mellette szerényen fogódzik a tájba,
Premontrei rend, kolostor maradványa.
Lentebb Zichy kastély épületegyüttes;
Mozgalmas élete lassan ezer éves.
Kővárként kezdte, majd lett alapján kastély;
Tudásnak szentélye sokat próbált aggként.
Város ékes díszét lángok emésztették;
Ma már ismét szép e patinás műemlék.
Kőhajításnyira tavakkal zárdakert,
Melyeknek vizét a „Törökkút” látja el.
Pihenni nincs idő, még van látnivaló:
Napórás iskola, tájház, vízimalom.
Harapom az almám, harsog fogam alatt;
Felüdít a nedve, éhségem is apad.
Műemléket már oly sokat láttam;
Részesültem jó pár lelki káprázatban.
Most tornácon állok, oszlopsort csodálva,
Bent viszont reám vár ezerkétszáz lámpa.
Kezdhetem úgy is, hogy világító testek;
Sok-sok gyertyatartó, meg olajmécsesek,
Kicsi lámpa, meg nagy, kültérre, beltérre;
Földre és föld alá, vízre levegőbe.
Vasöntvény, bronzöntvény és ón talpazata,
Porcelán, üveg, s Zsolnay majolika.
Átlátszó, áttetsző, opálos és festett,
Mindegyik remekmű szemet gyönyörködtet.
Energiaforrásokból köszönt a múlt,
Olaj, petróleum, gáz meg savas akku.
Kalauzom most e lámpáknak tudója,
Ki ezt a gyűjteményt hajdan létrehozta.
Borus Feri bácsi, ki ma nyolcvan éves;
Két mankóval kísér, de mégis kedélyes.
Guinness rekord könyve jegyzi alkotását;
Ezúton köszöntöm Zsámbék díszpolgárát.
Elbúcsúzom tőle és csodás lámpáitól;
Múlttól és jelentől, e kicsiny várostól,
Köszönöm a látványt miben részesített,
Ígérem, megőrzök minden szép emléket.
Albert Ferenc