Álom-kór
Írta: goethe Dátum: Május 27 2012 06:26:14
H
Felfedeztem egy új földrészt!
A szemedet!
A lágy tavaszi szél üti
A fákon a levelet!
Teljes hír
Felfedeztem egy új földrészt!
A szemedet!
A lágy tavaszi szél üti
A fákon a levelet!
Rozsdás földszagú az új hon,
Mégis háborútól mentes,
Letelepednék titkon,
És felzaklatnám életed!
Virágok ezrei illatoznak,
S réted füvei ingadoznak,
Majd bársonyként szállnak kezemre,
Madaraid és lüktetnek önfeledve!
Zongora szól!
Lágy dallama üdít!
És egyben némít,
Szent hangja, távol!
Kérlek, adj magadból egy pillanatot,
Nem kell semmi szerelem,
Egy csipetnyi hűtlenség,
Egy pillanatig tartó mosoly,
Egy őszinte szó,
Nem hinni a szélnek,
Csak azt feledni,
Miért bízzak benned!
Arcod varázsát,
Lüktető szemeid,
Korbácsolt elméd,
Hűsítő veszedelmeit,
Én is élni akarom,
Egy részt kérek szívedből,
Csak egy pillanatra,
Megérinthessem ajkaid,
Szótlanul, lágyan megsimogathassam
Arcod selymes redőit!
NEM!
Mégse kell belőled semmi,
Mert összeroppannék,
Ha elmúlt a pillanat,
Hiszaz idő, ha vége,
Megmutatja hiányodat,
Majd elveszek és meghalok,
Lélekben és testben is!
De talán akkor, ha a hír
Végre Téged útolér,
Elgondolkozol egy kicsit,
Ki voltam Én,
Mit kértem,
S a közöny - fertőtlenít!
2012.05.14.