Most apámra emlékszem,
az apró óriásra,
nézett micsoda szépen
a legelső fűszálra,
ugráltam, körülálltam,
pedig a keze látta,
nagy kertje zeg-zugában
már ásó-kapa várja,
de rám terelte gondja,
én meg alulról néztem,
ahogy a nap korongja
rágömbölyült egészen.