Szilágyi Ferenc Hubart:
Múzsámhoz
Titokba csenve, hogy nagyon szeretlek,
feléd a csendbe sóhajt küldök én,
remegve csüngök vágyak köldökén,
s pokolra mennék érted, mint eretnek.
Csodára várva csordulók a percek,
s a csókok árja végre visszatér;
sarán e földnek újra nő babér,
ha régi szikra új reménye serceg.
Tüzünk a vulkán, lávafénye éled,
cipópirosra érett alkonyon,
beteljesülve hozzád tartozom,
dalba szállok, s te csókod visszakéred.
2012. május 16.