Alszik gyermekünk...
Írta: Jack51 Dátum: Június 01 2012 05:36:58
V
Alszik gyermekünk, elhalkult
a ház, oly némák lépteink,
mindenre csend ül, a szavunk
az éjnek suttogása mind.
Teljes hír
Alszik gyermekünk, elhalkult
a ház, oly némák lépteink,
mindenre csend ül, a szavunk
az éjnek suttogása mind.
A selymes párnán nyugszanak
reményeim és álmaim,
reményeim, amelyekért
ringok a lét hullámain
nem azért, min átjutottam,
hanem, mi szép még vár ottan.
Alszik gyermekünk, egy mosoly
ül ajkain virrasztva ím,
arca alatt a félkeze,
a másik alvó keblein.
Ingén a hímzett kis nyuszi
mint hogyha fürgén ugrana,
körülötte kicsinyjei
cikáznak, mint a bokron a
kelyhét nyitó ezer virág
így alszik, szépen gyermekünk.
Alszik gyermekünk, fekhelye
szélére ülve nézem őt,
beszívja vágyódó szívem
az álmát, e reménykedőt,
s látom, az évek tűnnek el.
A képzelet játszik velem,
a földi lét jövőkorát
lesem, hisz áll a küzdelem
úttalan úton is érte,
szeretet s béke kísérje.
Küzdöttem én is, kis lányom,
neked is jut még harc elég,
azt kívánom mégis, hogy élj
s üdvével óvjon meg az ég.
Boldog reggelt, nyugalmas éjt
kívánok szívemből neked,
te szendergő, szelíd gyerek,
szép tiszta, gazdag életet.
Aludj csak édes gyermekem,
egyetlen kincsem énnekem.