Hétmérföldes csizmámban Sopronbánfalván
Írta: gufi Dátum: Június 01 2012 11:21:50
MM
Kicsinyke országunk nyugati szegletén
Ott, hol a fénylő nap búcsúzik esténként,
Lombok árnyékában a szél bús dalt susog,
Dicsőült csend fed, úgy kétezer sírhantot.
Teljes hír
Sopronbánfalvi Hősi temető
Kicsinyke országunk nyugati szegletén
Ott, hol a fénylő nap búcsúzik esténként,
Lombok árnyékában a szél bús dalt susog,
Dicsőült csend fed, úgy kétezer sírhantot.
Madár sír altatót Lőverek zegzugán,
Számtalan sírkő e dimbes-dombos lankán.
Mindkét világégés hagyott itt tetemet,
Szélhárfa dúdol ma nékik rekviemet.
Alant, sötétségben porhanyós földpárna,
Rajta egy-egy hősnek félbeszakad álma.
Múló porhüvelyük a földdel eggyé vált,
Lelkük fent az Úrnál már oltalmat talált.
Nemzetek fiai békében megférnek,
Magyar, szerb, francia, török, orosz, német.
Ők tették, mit tőlük követelt hazájuk,
Ám sötét alkony borult orvul reájuk.
Ez ősi magyar föld befogadta őket,
Bár életük delén egymásnak feszültek,
Most testvérként alusszák az örök álmot,
Vándor ki erre jársz, tedd meg főhajtásod.
Imát rebeg ajkam, térdre ereszkedek,
Nézem a faágról lehulló levelet,
Amint megpihen egy kőkereszt vállán,
Tán véle üzennek, így köszönik hálám.
Albert Ferenc