H.Gábor Erzsébet
Visszatekintve (2)
Visszatekintve a por teli útra,
- nem hiszem azt, hogy a sors, ami szólt -
nékem a szív szava volt tabu - tudva,
válasza néki, a hű ige volt.
Hinni a fészket a tört hegyi ágra,
- lombkoronán az a fátyol olyan -
vinni a jót, ama mennybeli tájra,
szívem elönti a lávafolyam.
Gondolatomban a múlt, ami tudta,
hódolatomnak a szó, kegye volt,
jó anya érdeme - mondani szokta:
pillanatomban, a múlt igazolt.
Visszatekintve a por teli útra,
szívem elönti a nagy szeretet,
ott van a dalban a kegy, meg a munka,
s senki nem érti az énekemet.