Mennyire színtelen még az a szivárvány,
De lassan kirajzolódik tán,
Csak lehetne közelebb hozzám,
Ahogy te is hazajöhetnél végre már.
Annyira jéghidegek az esőcseppek,
Mind hiányod könnyei ezek.
Bárcsak itt lehetnél most velem,
Le is hunyom hát inkább szomorkás szemem.
Már érzem, ahogy bőrömet süti a nap,
Emlékszem, te mindig azt mondtad,
Szép szivárványt csupán az láthat,
Aki képes, hogy túlélje a fájdalmat.