Anyukám...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Június 06 2012 05:00:32
V
Apukám, ha hallasz fenn a mennyekben,
hívd magadhoz, többé már ne szenvedjen!
Elengedem, itt az idő oly' rövid,
záporeső, szemembe úgy könny szökik!
Teljes hír
Könnyek között írom most e versemet,
olyan mint egy három éves kisgyerek,
megkérdezi milliószor, hol vagyok?
Nem ragyognak többé már a csillagok?
Nézd anyukám minden csillag téged néz,
mutatná az utat ha eltévednél,
de te innen nem mehetsz már sehová
csak a mennybe apukámhoz nem soká!
Beszélgetnék végre veled, nem tudok,
nem érted a szavaimat, dúdolok,
megfogom a kezed, fájdalmad oly' nagy,
anyukám én itt vagyok, mondd, te hol vagy?
Elmerengve nézegeti kis kezét,
nem találja, nem keresi már helyét.
Állok, nézem, ömlik könnyem csendesen
néma ködben zokogok keservesen.
Nem láthatja, hogy én sírok, szenvedek,
mert ő is sírni kezd, hisz' már kisgyerek,
vigasztalom, nekem kell, mert elmém ép,
régi éne elszakadt, egy emlékkép!
Apukám, ha hallasz fenn a mennyekben,
hívd magadhoz, többé már ne szenvedjen!
Elengedem, itt az idő oly' rövid,
záporeső, szemembe úgy könny szökik!