Ébredj fel!
Írta: gothic_girl Dátum: Január 09 2008 21:04:39
Nem vagyok tökéletes, és soha nem is voltam.
Rothadó lelkem pusztul a sok ember miatt, akikért sírtam.
C
Teljes hír
Nem vagyok tökéletes, és soha nem is voltam.
Rothadó lelkem pusztul a sok ember miatt, akikért sírtam.
Körülölel a szenvedés, pusztulás és a bánat.
Elfedik mindenki el?l, az igazi mivoltomat.
Mikor az utcán megyek, a fúvó szélben,
A korhadt, téli fák rejtekében,
Mint egy fekete démon, úszok az úton.
Az emberek félnek t?lem, látom a pillantásukon.
Miért félnek t?lem? Hisz nincs miért.
Én csak gyászolom a Földet a sok szomorúságáért.
Miért élünk. Hisz maga a Föld is szenved,
Szenved? lelkek felh?i gyülekeznek.
Gy?lnek, gy?lnek szép lassan,
Hogy hatalmas es?t csináljanak hamarosan.
Elöntik a szenvedéssel, s a bánattal a világot.
S végre megváltozik majd, a pillantásotok.
Hisz ez mit láttok, csak a testem.
A Föld már elnyelte a lelkem.
Ott száll körülötted, sodorja a szél feléd.
S ott a Holdban, mely rád veti fényét.
Ott van minden fában,
S az összes virágban.
Bujkál a felh?kben,
Rejt?zik a földben.
S ott van minden reggel, mikor felkelsz,
S kómásan a tükörbe nézel,
Belenézel, s csupán azt látod,
Hogy lassan a te szíved helyén is, csak lyuk tátong...