ars poetica királyi többesben
Írta: nevezetlen Dátum: Június 09 2012 20:56:46
Gy
Olyanok vagyunk mint a hegyek;
kőből kirakott, messzi idegenek...
Álarcunk az erdők zöldes homálya,
mellünkben vörhenylik a veres láva
Teljes hír
Olyanok vagyunk mint a hegyek;
kőből kirakott, messzi idegenek...
Álarcunk az erdők zöldes homálya,
mellünkben vörhenylik a veres láva
és néha füstöt fújunk, vagy összeroskadunk,
de nem múlik szellemünk: állni fogunk
míg évek milliói suhannak csendesen.
amíg csak állunk erőnk legyen!
Belül tartani égő önmagunk,
mert fáklya és olaj; ezek vagyunk...
Egyszer berobban az összes kaldera.
a Holdig visszhangzik merész moraja.
Hegy tör hegy ellen, fa tépi a fát
és üressé bénul a sok kabát.
Aztán csend lesz, álnok hallgatás
csak a Badacsony alatt sikolt a sás
(akkor teóriánk nem vitás,
semmise lesz, ha nem hibás...)
de gyűrődik egy újabb lemezszegély,
és mellünkben feszül a drámai kéj
ahogy bazalttal írunk meg tufával...
követ készít a kaján dal,
morog a föld, megsirat az ég;
kénesőt ont a feketeség
Olyanok leszünk, mint a hegyek
feltámadásra képesek
sebünk nem lesz, csak egy bordánk pluszban:
egy duzzadó szívnek helye úgy van.
érett eper a földhalom mélyén
- ásd ki és edd a lemez szegélyén!
Ha ázik a kezed a piros létől
a fenyők csúcsába töröld végül.
egy éhes denevér onnan elragadja
fűszerbe mártja - ott a gyanta -
pók fogja hálóba és bekebelezi
nyolc lábát a görcs rázza ki...
(a szomszéd hegyen nevelkedett,
sosem evett még fellegeket)
Olyanok voltunk mint a hegyek,
szenvedélyes élhetetlenek.
nőni nem akartunk sohasem,
tűrni hogy egy galvánelem
mechanikussá tegyen...
a napkorongot felhúzni nem,
Nem volt érdekünk!
mégis mit tehetünk?
olyan rendszerben jár...
(cöcö, pontatlan halál)
elvágjuk az elektródját, megszakítva...
és ha az áramkör béna
majd zuhan az univerzum!
át a gémeskutas falun,
meg a tátrai patakon
a Csontváry-pacsmagon...
És egyszer ott lesz a hegy alatt:
illatos-mézes diadal-falat...
És nem érintjük, még mohával se
egymásra nézünk: te hiszed-e?
otthagyjuk a fűben, a magányos tájon
később, majd egyszer olajjá váljon
Álmodozón búg egy atomreaktor,
rozsdállik a lejtőn a permetezőtraktor.
hirtelen haragban mindezeket
sárba temetjük, mint a legyet,
csak erre vagyunk képesek
mi oktalan, gyerekes kőhegyek.