Kristály-pillanatok
Írta: szomorufuz Dátum: Június 11 2012 19:59:18
V
A lemenő Nap sugara, mint egy fáklya integet,
búcsúzik a horizonton.
Az alkony izzón lüktet a múló naptól,
majd halkan, csendesen az estébe oson.
Teljes hír
Fazekas Margit /Szomorúfűz/
Kristály-pillanatok
A lemenő Nap sugara, mint egy fáklya integet,
búcsúzik a horizonton.
Az alkony izzón lüktet a múló naptól,
majd halkan, csendesen az estébe oson.
Nagyon szép.
Minden őszintébbé, igazabbá válik,
míg csendesen lelkünkbe kúszik az álmodozás, az álom.
Az álom, ami mindent közelünkbe hoz,
elérhetőbbé téve a vágyakat, az elérhetetlen,
beteljesülhetetlen szerelmet is.
Ami feloldja a lélek fájdalmát.
Megérkezel egy olyan világba,
amely csak a tiéd, amelyik csak az enyém – kettőnké.
Egy másoknak soha nem érzékelhető világba,
a szeretet, az összetartozás világába,
a titkok, a lobogás, egy anyagtalan világba,
ahol nincs önzés, csak a szeretet,
a szivárvány ezernyi ragyogó színe.
Egy olyan világba, ahol elveszik a messzeség,
nincs távolság, nincs ellentét.
Összeköt a lélek szeretete,
csak a szeretet vonzása van, a közös rezgés.
A közös rezgésben a bánat is, az öröm is,
és csakis mindenben az egymás iránti szeretet.
A tündöklő csoda.
A csoda, a Kincs, a Nap – a lelkünk és a szeretetünk.