DOLCE VITA
Írta: harpoon Dátum: Június 14 2012 13:11:24
MM
Bíbor fény már nagyon tompa,
A lány lelke megnyugodva
Hagyja itt a földi létet,
S véget ért az édes élet.
Teljes hír
Fekszik a lány, szenved éjjel,
Szíve telve szenvedéllyel,
Teste eláradna kéjjel,
Mégis érzi, esik széjjel.
Nincs is gondja – mondják mások,
De ha szívébe leások,
Nagy és sötét fényűrt látok,
S elkerülik már az álmok.
Nem ásott le soha senki,
A bánata csupán ennyi,
Ezért akarna elmenni,
Nem bír ő már semmit tenni.
Rágja, fogja-várja vágya,
Vára foglya árva ágya,
Ott terül el holtra válva,
A vég jönne, csak azt várja.
Senki nincsen, s már nem is lesz,
Szeme előtt bíbor fények,
Villódzanak, s tudja is ezt,
Már csak néhány percig élhet.
Nincsen többé léha élet,
Vidám napok, sötét éjek,
Sose tudja senki azt meg,
Mi vitte rá – bolond lélek
Mondhatják majd. Te csak futnál,
De nincs erőd, hogy az utcán
Átérhessél, csak ez marad,
S a halál húz végső falat.
Bíbor fény már nagyon tompa,
A lány lelke megnyugodva
Hagyja itt a földi létet,
S véget ért az édes élet.