Vizek
Írta: hzsike Dátum: Június 20 2012 18:15:37

---

V

Csacsogó-csermely a kis hegyi patak,
ölébe ringatta - a sodrása nagy,
magával vitte, miközben hitte,
nála nincs boldogabb, s gazdagabb.

---

Teljes hír

---

H.Gábor Erzsébet

Vizek

Szikla repedésén friss forrás született,
szabadság illattal szűz szíve tele lett.
Elege volt már a raboskodásból,
Föld gyomrának izzó tűzokádásából.
Csobogva dalolt, övé lett a világ,
csodálva hallgatta a táj e szép imát.
Csacsogó-csermely a kis hegyi patak,
ölébe ringatta - a sodrása nagy,
magával vitte, miközben hitte,
nála nincs boldogabb, s gazdagabb.
Aztán lenn a völgyben, folyóár várta,
örömmel, ölelve medrébe zárta,
de a vadvizű gondtalan életnek ára van,
- kegyetlen, s önző bizony az árfolyam -
s csapongó hulláma tajtékzó taraján,
tépázva zuhant szegény a víz falán.
Majd a száguldás lassan, de végre csendesült,
az elem megadón sorsában elmerült,
tengerbe olvadva - nincs öröm vagy idill,
- bánat sincs csak nihil,
nagy csend van és mélység - sose volt kékség,
ez már a végtelen óceánvízözön,
utolsó állomás, örökké örökkön.