Ahogy utat tör az élet veled
Írta: szukicszs Dátum: Június 22 2012 14:16:20
V
Jártam az erdőt, utakat törve,
Hallottam hangod neszeket ölelve,
Dédelgettem hiányod magányom csendjében,
Ahogy föld mélyéből utat tör az élet.
Teljes hír
Szívemre fényed borul,
S, ahogy együtt játszunk ártatlanul,
Lelkünk kifakadt sebei nyomán
Éghet el a gondolatfolyam,
Mi zaklatott téged,
Aztán felém rohant.
Jártam az erdőt, utakat törve,
Hallottam hangod neszeket ölelve,
Dédelgettem hiányod magányom csendjében,
Ahogy föld mélyéből utat tör az élet.
Megfogant benned a gyűlölet virága.
Őrjöngő erőd nyughatatlan vágya
Hajszol tovább, hogy érezd a fájdalmat,
Ahogy ledönt, rabul ejt szunnyadó álma.
A mélység, amit átélek veled,
Örök, s halhatatlan, akár a szépség,
Ami átragyog veled.
Lassan kialszik a szenvedés mérhetetlen vágya,
S félelmed hervadó virága mögött megszületik az élet,
Ami velünk a békéd, s a békét hozza el.