Hétmérföldes csizmámban Kirschlag váránál
Írta: gufi Dátum: Június 23 2012 15:46:17
V
Fájhat az én lelkem, semmin nem változtat;
Zsákom a hátamon, most irány Kirschlag.
Település fölé várhegy magasodik,
Tetején a romvár népmesébe illik.
Teljes hír
Kirschlag váránál
Fájhat az én lelkem, semmin nem változtat;
Zsákom a hátamon, most irány Kirschlag.
Település fölé várhegy magasodik,
Tetején a romvár népmesébe illik.
Falai törnek a felhőkbe felfelé,
Történetét mindenki másként mesélé.
Legszimpatikusabb a honfoglalásbeli,
Hisz ezeregyszáz körül itt álltak falai.
Kryslag, Chirslag tán Kőröslak a nevezett,
Tény, hogy magyar birtok nagyritkán lehetett.
Negyedik Béla és Mátyás király biztos
Tulajdonosként, még bővítették itt-ott.
De bizony főként az osztrák birtokolta,
Jó helyre álmodta egykori gazdája.
Szenvedte, de ellenállt sok-sok ostromnak,
Bástyáit támadva itt sokan meghaltak.
Bocskai hajdúit megfutamította,
Bethlen Gábor az ostromát feladta.
Később jött a török, hasztalan kísérlet,
Majd a kuruc sereg is fala alatt égett.
Ezerkilencszázhuszonegy, ismét dörög;
Támadást kezdenek a magyar felkelők.
Nem adjuk mi miénk, így a rongyos-gárda,
Trianon döntését ekképp áthágva.
Miattuk tárgyaltak a végső határról;
Népszavazás dönthet a hovatartozásról.
Így lett Magyarországé Sopron, s környéke
Öntözte e földet oly sok ifjú vére.
Pataknak hídjánál, templom közelében;
Emlékművük ott áll méltón szerénységben.
Ám a megpróbáltatás még nem ért véget,
Jöttek az oroszok, osztrák földre léptek.
A történelmi Ausztria felébredt,
Itt fogadta először a szovjet rémet.
A településről most vissza még a várba,
Melynek romos falait az idő megrágta.
Áll fent, mint kivénhedt obsitos katona,
S romos falai közt a bámész turista,
Nézi a köveket és a panorámát;
Vajon ismeri-e a zaklatott múltját?
Ekképp elmélkedek, közben búcsút intek,
Megjegyzem magamban, lóvá tettek minket.
Hisz itt volt a kerítés, pár kilométer csak,
Drága földünk miért; mért kell a sógornak?
Albert Ferenc