Álom, csorba álom
Írta: Hullocsillag Dátum: Június 26 2012 17:04:34
V
Mert álom volt csupán, mit éberen álmodva álmodtam újra;
Száraz falevélként rezzentem össze az üvegtörés-zajra.
Teljes hír
Mert álom volt csupán, mit éberen álmodva álmodtam újra;
Száraz falevélként rezzentem össze az üvegtörés-zajra.
Ólomsúlyú pillákkal, álmos írisszel ébredtem fel reggel,
És betakaróztam a télbe zuhanó rideg hó-hideggel.
Most zúzmara a táj: a törött tükör mögött minden kék s fehér.
Képmásom halványodó portréján palásttá idomul a dér.
Árnyék vagyok csak - suttogás, mi elhalkul a felkelő Nappal;
Testetlen por-formaként szóródok szét az első fuvallattal.
Gyengülök. Zajtalan ütemet ver bordáimon csorba szívem.
Leszaggatom könnyeimmel az égre festett szivárványívem.
Álmodnék, de nem tudok - az éjen túl már csak a sötétség vár,
S kattan a kulcs, a retesz: a magány elefántcsonttornyába zár.
Túl hullócsillagokkal át meg átszelt ében kupola-égen,
Túl száz és száz éghasító, szabad s örök pegazus-ösvényen,
Túl Sztüxön, túl Hollandin, túl Ithakán és a Senki Szigetén:
A sarokban réveteg álomra várok, de sosem kapok én.