CXXXIV. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Január 10 2008 19:04:37


Tán ezerböl egy, ki érti szavaim,
S kérdés nélkül tudja, s belém lát;

C
Teljes hír


Hangtalan kiáltás

Nekem, miért oly egyszerü leírnom azt,
Mit más, meg nem ért, fel nem foghat,
S ritka, tán ezerböl egy, ki érti, tudja,
Hogy mit is akar, s mit mond e gondolat.

Tán ezerböl egy, ki érti szavaim,
S kérdés nélkül tudja, s belém lát;
Mily is lelkem, vérem, rejtett álmaim,
Vad szenvedélyem, s kusza logikám!

Míg otthon kiáltok segítségért hangtalan,
De oly erövel, mit ezerböl csak egy lát;
Nem hall, de érti vész-jel-sóhajomat
Így is, hol rengeteg, kusza, háló-világ!

Mázsányi teher vállamon, hogy nincs oly rím,
Mit ezrek értenek, s csak ezerböl egy nem érti!

20070904
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!