Gödörben
Írta: RozsnyoiBalazs Dátum: Június 29 2012 08:36:38
V
Szürke napokon csöndben haldoklik a remény,
Nem élteti már semmi, csak a ráégi erény.
Mély gödörben, sötétségben hullik rá a homok
Meredek falán felfelé elhalványult nyomok.
Teljes hír
Szürke napokon csöndben haldoklik a remény,
Nem élteti már semmi, csak a ráégi erény.
Mély gödörben, sötétségben hullik rá a homok
Meredek falán felfelé elhalványult nyomok.
Kezet senki nem nyújt, bár nem olyan mély,
Kihalt belőle már réges-rég a tekintély.
Testében szíve még kitartóan kalapál,
Lelke sebzett, s hazug érzelmeket táplál.
Csak a Hold fénye ragyog az égen,
Kiért értelmet nyer léte az élet szemében.
Hiába csodálja, csak őt rajongja szüntelen,
Földre nem száll, nem jön közel sem.
Kellemes felhőtlen éjszakán, ha tisztán látta,
Érezte, fénye szemét már nagyon bántja.
Nem látott még semmit ily fényesen égni,
Tudja, élete értelmét nem fogja soha elérni.
Olyan nagy távolság nincs talán a világon,
Mint gödörből tekintve át a földi határon.
Képes lenne szárnyra kelni, de túl mély már,
Mindazt, mit tanult, s tudott elfeledte már.
Mindenható teremtőben kitartóan hiszek,
Itt kell hogy legyél, hisz remélnek a szívek.
Ott vagy te az élet minden rezdülésében,
Elveszel, s adsz nekünk értelmet az életben.
Szóltam hozzád, s te meghallottál engem,
Angyalt küldtél, hogy legyen mellettem.
Mint nem várt csapás érkezett ő hozzám,
Szívét adta nekem az égbéli adomány.
Nem becsültem a kincset, eldobtam én.
Újra remélek, s a gödör mindig mély.
Nem érdemlem a fényt, mely ragyog rám,
Zárjátok be örökre sötét, hideg cellám.