Az utolsó találkozás
Írta: Dellamama Dátum: Július 08 2012 05:47:06
V
Mindenkivel békülne a lelked
könnyű selyem fátyolként
ledobnád a terhet,
fáj már az élet
Teljes hír
Ujjad göbös, görbül,
hátad meghajol
Vizenyős tekinteted,
szürke lett kék szemed,
alatta évgyűrűk ránca,
már nem néz a világra
Pár szál hajad bodorítod,
hogy többnek lássad
Agysejtjeid fogynak,
már nem gyötörnek vágyak
az illatot nem érzed
nincs már semmire szükséged
Könnyezni sem tud, kiszáradt a tested
Mögötted majd kilencven éved
Mindenkivel békülne a lelked
könnyű selyem fátyolként
ledobnád a terhet,
fáj már az élet
Ha volt ki szeretett, az majd sírod felett
talán hullajt érted néhány csepp könnyet