A sors vize, a víz sorsa
Írta: reitinger jolan Dátum: Július 10 2012 18:28:33
V
Ó, mennyi minden él még bennem,
És érdem-e mit feltornyozok,
Az élet hordozója lettem,
Apályom, dagályom foltozom.
Teljes hír
Iramlok hát nappal és éjjel,
Görgetem, mit megérlelt a nap,
Százéves gyűrűk tengerében,
Míg sötétség, fény új szárnyra kap.
Locsogok, lám máshoz sem értek,
A zátonyokat feloldozom,
Verem magam malomkerékhez,
S dajka rögeimet hordozom.
Ha az éji csönd reám terül,
Tarajos hullámom tán harag,
Magába fúl, majd belém merül,
Erős tajtékom suhint, lecsap.
Pedig könyörgök én az éghez,
Mindennapos harc az utamon,
Hisz örök körfogásban élek,
Hullámsírba vesző hatalom.
Ó, mennyi minden él még bennem,
És érdem-e mit feltornyozok,
Az élet hordozója lettem,
Apályom, dagályom foltozom.
Ha a perzselő hév elragad,
Párában úszok meghalva tán,
Majd cseppem cseppekbe megdagad,
S hullok, égzengés a gardedám.
Úgy érzem, mintha semmi volnék,
És ez megfoghatatlant követ,
Semmi árkán a semmi örvény,
Mozgat meg tépázott sorskövet.