Add meg hát előbújt lelkednek magad
Írta: szukicszs Dátum: Július 12 2012 05:49:53
V
Add meg hát előbújt lelkednek magad,
Add fel hát istened felett tébolyult harcodat.
Kezemhez érve szenvedve, szeretve éld meg velem mosolyod,
S engedd, ahogy játszmád helyett játékod ragyog.
Teljes hír
Apró könnycseppem olvadt el párnád ölében.
Fájdalom született, s karjaimból elfojt az élet.
Betakart testem csak eltakart valósággá vált,
S az álom, mit láttam éberem, akkor talán fájt.
Eltűnt a harc, eltűnt a gondolat.
Hallottam megperzselt, tétova hangodat,
S éreztem istened tomboló hadát lelkemen,
Ahogy megemészt, s pokolra vágyva hízeleg.
Aztán jött a pillanat, ami sosem volt,
De mindig itt marad, soha nem lesz,
Hisz nem lehet, csak itt van,
Mint mindig, ahogy te vagy velem,
Mindig és soha, ahogy az elkorhadt fa
Lelke is örökké itt marad,
S az elfoszlott harcokat látva
Örömbe ébred újszülött világa.
Add meg hát előbújt lelkednek magad,
Add fel hát istened felett tébolyult harcodat.
Kezemhez érve szenvedve, szeretve éld meg velem mosolyod,
S engedd, ahogy játszmád helyett játékod ragyog.