Vágyódás...
Írta: Jack51 Dátum: Július 12 2012 05:51:30
V
Míg szürcsöltük a mámort, irigyeink dühöngtek,
s kívánták, forrna bár torkunkra az ital.
Jaj, szétbomolna lelkünk szerelmes köteléke,
kezünk sem fonná át tüzes szálaival.
Teljes hír
Míg szürcsöltük a mámort, irigyeink dühöngtek,
s kívánták, forrna bár torkunkra az ital.
Jaj, szétbomolna lelkünk szerelmes köteléke,
kezünk sem fonná át tüzes szálaival.
Azt hittük, nincs erő, mely egymástól elszakítná
szívünk, nem vágyna most még találkára sem?!
Vad ellenségeinknek bocsánatot ne adjunk,
ne ringjon káröröm szívükben kedvesem.
Az ég ezüstből öntött és hogy műve szebb legyen
aranyból tett fejedre szikrázó pártát.
Ha a fejed lehajtod, oly tündöklő a fénye,
mint az égbolt hol megannyi csillag vár rád.
A nap volt az ápolód harmatos nyoszolyáján,
de közeledbe csak oly ritkán juthatott,
mintha ott raktak volna fészket orcáid rétjén,
hogy díszítsék tüzes szirmát a csillagok.
Úgy hívlak tisztelettel, s a hódolat szavával,
hisz értéked ragyog, fenn mindenek felett.
Minden lénynél különb vagy, nincs társa bájaidnak.
Hogy írjalak le úgy, ahogy vagy - Tégedet?
Megigéztél. Te szépség egének tiszta napja,
de nem hagyott tövist szívemben, hogy letűnt.
Nem saját szándékomból válnék meg én Tetőled,
közénk sújtott rideg kezével végzetünk.
Őrizd meg kötelékünk, megóvom, őrzöm én is:
amennyit ő kapott, a nemes annyit ád.
Nem keresek helyetted társat, hogy felvidítson,
s nem térít tőled el akárhány jó barát.
Még ha felém hajolna ágyán az éji hold is,
Isten őrizzen! az sem csábíthatna el.
Légy hűséges irántam, ne szórd bár garmadával,
elég a látomás s az emlék, égi jel.