remény
Írta: gothic_girl Dátum: Január 12 2008 04:08:14

---

T

Egy lyuk tátong a szívemben

---

Teljes hír

---

Egy lyuk tátong a szívemben,
Így menetelek, csendesen.
Tekintetem üresen.
Miért kell ennyit szenvednem?
Az emberek mind nekem jönnek,
Már észre sem vesznek.
Elnyel a színes tömeg
Elfelednek.Senki sem ment meg.
Meg akarok halni!
Nem akarok lélektelenül menetelni!
Lehajtom a fejem,
S érzem, folyik a könnyem.
Apró cseppek folynak az arcomon,
Teljesen elnémul a hangom.
Eddig álltam, s most összerogytam.
Ami volt, mind feladtam!
El akarom dobni a szívem!
S meg is teszem.
A helyéröl kitépem,
Nézem, majd elejtem.
A tömeg sodorja magával,
Rátaposnak a cipöjük talpával.
Beborítja a por,
Én ülök, s bámulom, mint egy szobor.
Nézem a szívem,
Hogyan pusztul el teljesen.
A könnyek még mindig folynak,
Megállíthatatlanul potyognak.
Már nem nézem a szívem.
Ismét lehajtom a fejem.
Senki sem segít nekem.
Mindenki elfeledett engem.
Lehunyom a szemem,
S reménykedem.
Reménykedem, hogy valaki észrevesz engem,
Észrevesz engem, s a poros szívem.
Így ülök a földön reménykedve,
A szemhéjam még mindig lesütve.
Kívánságom teljesült,
S meg is testesült.
A tömeg kettévált,
Az idö hirtelen megállt.
Megjelenik egy ember,
S közelít a szívemhez, biztos léptekkel.
Felveszi a szívem a porból,
S megszabadítja a kosztól.
Majd elindul felém,
Hogy szívem visszahelyezze belém.
A szemem még mindig lecsukva,
A léptek hangjától felriadva
Kinyitom, s feltekintek.
Felnézek, s meglátlak Téged!
Ott állsz elöttem,
Kezedben meg a szívem.
Te leguggolsz mellém,
S a szívem, visszahelyezed belém.
A könnyeket megállítod,
S a kezem megfogod.
Te mosolyogva rám tekintesz,
Felállítsz, s a tömegböl kivezetsz.
Az idö újra helyre áll,
A tömeg csodálkozva bámul ránk.
Felébrednek lassan az emberek,
Elt?nnek az üveges tekintetek.
Te reményt adtál nekem,
S felébresztetted a szívem.
A lelkem visszaszállt,
Végre minden helyre állt.