BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL
Írta: Szollosi David Dátum: Július 16 2012 05:14:31
V
Egészen ott, hol földközelbe ér
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Egy galamb bújik a sarokba, fél,
Szeme riadt, borzas, kusza a tolla.
Teljes hír
BÚCSÚ EGY VÁROSLAKÓTÓL
Vasárnap volt, enyhült a nagy meleg,
Már régen ettem pizzát, megkívántam,
Nosza, gondoltam, ebédre veszek,
S a közeli főútra kisétáltam.
Ahogy az utcán végigmegyek én,
Tekintetem a járdán tovasiklik,
Egyszerre csak egy házfalnak tövén
Valami szürke a szemembe ötlik.
Egészen ott, hol földközelbe ér
Horpadt csövével az ereszcsatorna,
Egy galamb bújik a sarokba, fél,
Szeme riadt, borzas, kusza a tolla.
Előre-hátra billen lábain,
Már nem érzékeli az egyensúlyát.
Tojó volt hajdan, avagy büszke hím?
Mindegy… Ma éli az utolsó napját.
Sajnáltam őt, de mit is tehetek,
A kor, betegség nem kímél meg senkit,
Holnap eljönnek érte a legyek…
Nem addig élünk, amíg nekünk tetszik.
______________________________________