Savanyú Bözske balladája
Írta: AranyosiErvin Dátum: Július 29 2012 18:42:49
V
Valaha egykor víg életet éltem,
ma már csak döcög létem szekere.
Isten-valómat megmutatni féltem,
- írok én bármit, csak legyen sikere.
Teljes hír
Tengernyi "hullám" nyaldos körbe-körbe,
- de jó vagyok, - micsoda verset írok!
S nem látom régen magam a tükörbe'.
Nem érdekelnek a teleírt papírok.
Valaha egykor víg életet éltem,
ma már csak döcög létem szekere.
Isten-valómat megmutatni féltem,
- írok én bármit, csak legyen sikere.
Ritmussal, rímmel, régen nem törődöm,
- mit számít már, a kutyának való.
Lelkemnek a test, csak egy bezárt börtön,
rémülten állok, mint leszúrt karó.
Tudom a világ kilökött magából,
elmennék innen, de nem tudom mi vár.
Szebb jövőt látni hit-hályogom gátol,
Szemem előtt az életem sivár.
Sírdogálok, hogy sajnáljatok végre,
tördelt sorokba írom életem.
Nem várok már az éltető reményre,
csak a sajnálat hiányzik nekem...
Sajnálj hát engem, látod mivé váltam,
állati sorba küzdöttem magam.
Egykor még büszkén, sor elején álltam,
ma már kerülöm, otthagyom, ha van.
Sajnálj hát kérlek, ez csak, ami éltet,
elnyűtt lelkemet ez nyugtatja meg.
Könnyen sértődöm, - ha javamat nézed,
pislogó lángomat csak ez nyújtja meg.