Méz
Írta: ezerarcu Dátum: Augusztus 03 2012 11:17:20
MM
Aranyló hajnalban
megmártott kezekkel;
sosemvolt ráncok futnak ki belőlem
s a mindenség elnyel.
Teljes hír
Ezüstszín csillagba
beleszőtt tekintet;
némán a mélyben izzó szeretlekké
olvad a lélegzet.
Sápadtan pislogó
hakszájú képzelet;
fejemre szórja hamvait az élet,
ha hagyom, hogy így legyen.
Mámorban és nászban
húsod a testemben;
tovaszállnak feltépett ereimből
pillangó vércseppek.
Ölelésben száradó,
haldokló félelem;
kékeszöldfényben fürdő remény hintáz
szivárvány hitemen.
Aranyló hajnalban
megmártott kezekkel;
sosemvolt ráncok futnak ki belőlem
s a mindenség elnyel.