Kecseten / 2102 /
Írta: Sancho Dátum: Augusztus 03 2012 11:17:28
MM
Itt zöldebb a fű ha jól nézi a vándor,
a hegyóriások közt törpe az ember,
olykor arcon cirógatott a nyári szél
nagyot szippantottam belőle valahányszor.
Teljes hír
Kecseten keltem fel szombat reggel,
kávéval kezemben sétáltam a tóhoz,
a ház mögött nyugalmat festett belém a táj
afféle színes, lágyan susogós ecsettel.
A szomszédban kakas kukorékolt,
előttem apró béka vetette lábát a partra,
a fűzfa ágai közt madarak repdestek,
s felettem az ég tiszta, azúrkék volt.
Itt zöldebb a fű ha jól nézi a vándor,
a hegyóriások közt törpe az ember,
olykor arcon cirógatott a nyári szél
nagyot szippantottam belőle valahányszor.
Vacsorám emléke a pityókás kenyér,
a töltött káposzta és a sült csülök,
barátaink kedves üdvözlése, a néptánc,
mely három év után mindennel felér.
Röpke időm ismét megtelt szeretettel,
adni és kapni lelket simogató érzés,
legyen az egy jó szó, ölelés egy mosoly,
szívemet megint teletették emlékekkel.
Hisz’, mint hazajáró az utat már ismerem,
és ismerem a szép magyar, ízes szavakat,
a Székely himnuszt, s a lobogónk hangját,
könnyeinkkel küzdve énekeljünk Kecseten.