Együtt
Írta: kormi37 Dátum: Január 13 2008 04:12:34
T
Egyedül sétálok a könnyeim peregnek,
Te már nem vagy itt mellettem.
Teljes hír
Egyedül sétálok a könnyeim peregnek,
Te már nem vagy itt mellettem.
Megkeresel-e ha hiányoznék neked?
Mondd gondolsz-e néha rám?
Ha majd az élet megtöri a szíved,
Vissza sírnád még a legszebb éved.
De messze van ö, melletted már senki,
Csak egy szomorúfüzfa tud reád hajolni.
Elmentem és a szívemet bezártam,
Vissza találni hozzád hogy találjak?
Piros rózsa szirmát szórj az útra.
Elvezet majd engem hozzád újra.
Falevél is lehullik egyszer a földre,
Ahogy én most eléd borulnék le.
Szemed, ha újra láthatnám,
Két karomat az égre felnyújtanám.
A szívem mégis téged szeret.
Többet ért, nekem más lány csalfamosolya,
De késön vettem észre, hogy a szíve oly nagyon mostoha.
Eltelt már sok év is, lehullott egy pár levél is,
A világot bejártam már nélküled,
De a szívem azt mondta, így tovább nem mehet.
Egyedül hogy élsz?
Tudod-e, hogy messze egy szerelemes szív vár?
Menj vissza hozzá és öleld azt a lányt,
Hosszú fekete haján balzsamos virág.
A szívedet megbabonázta régen,
De te könnyelmü voltál és elhagytad végleg.
Egyedül sétálsz, most te is a homokos parton,
Talán szembetalálkoztok egy holdfényes alkonyon.
Az összes fénylö csillag alatt új szerelem születik,
A kupidó piros nyila, mutatja meg nektek az utat.
Igaz lesz-e vagy csak álom?
Megkereslek és szerelmes csókok közepette,
Együtt sétáljuk át az éjszakákat.