Kivetett kutyaként
Írta: farkas viola Dátum: Augusztus 04 2012 14:37:56
V
Kivetett kutyaként, ténfereg a létben,
Megfagyott mezőkön, a nincstelenségben,
Családja mindene, de nem kapott szállást,
Kietlen tájakon, keres boldogulást.
Teljes hír
Kivetett kutyaként…
Kivetett kutyaként, ténfereg a létben,
Megfagyott mezőkön, a nincstelenségben,
Családja mindene, de nem kapott szállást,
Kietlen tájakon, keres boldogulást.
Nyughatatlan lelke, hajtja és üldözi,
Fáradhatatlanul, a jobbat keresi,
Ereje még bírja, változtatna rajta,
Elrendelt élete, ezt már nem akarja!
Életben van őse, ki hozzá tartozó,
Háború van köztük, gondolja, nem méltó!
Így esnek életek széjjel, szanaszéjjel,
Marcangoló vadak, tépik szét egy éjjel!
Időnként felbuzdul, pezseg az élete,
De hamar kiderül, a fény játszik vele,
Tovább kereskedik, újra reménykedve,
Töviseken által, sebzetten, szenvedve.
Egyiknek mért ilyen, s olyan az élete?
A Sors válaszolja: erre van szüksége!
Javulásunk útján, végig tapasztalunk,
Megismerjük a jót és arra fordulunk!
Kivetett kutyaként, bolyongunk, tévelygünk,
Zárva a sok kapu, nyitottra, nem lelünk!
Mindenhol kősziklák, rémséges rengeteg,
Ezen a vidéken, kihalt a szeretet.
Majd, ha magasságban, keressük a békét,
Akkor találjuk meg, lelkünk tisztességét,
Ott, elérjük végre, mind, amire vágyunk,
Dicsérni Istenünk, s örök boldogságunk!
Budapest, 2012. június 12.