Ezüstkori szerelem
Írta: gondola Dátum: Augusztus 05 2012 13:36:46
MM
Szorosan fogták egymás kezét
míg átértek a parkon.
Szemlesütve, megilletődve búcsút mondtak,
s indult ki-ki a maga útján tova.
Teljes hír
Ezüstkori szerelem
Szorosan fogták egymás kezét
míg átértek a parkon.
Szemlesütve, megilletődve búcsút mondtak,
s indult ki-ki a maga útján tova.
Otthon, a rideg szoba üresen, némán várt…
várt egy kacajt, egy villanást,
melytől újra fényben úszhat
az aprócska özvegyi lakás.
A Kedves képe a kandalló fölött mosolygott.
„Megjöttél? Találkoztál Vele?
Miért nem hoztad el?” –
suhant át lágy szellő az éteren.
Tudta jól, el kell engednie a Kedvest,
hiszen – „Holtak a holtakkal,
élők az élőkkel!” – idézte fel
utolsó szavait, mielőtt elment.
„Majd holnap!” – sóhajtott megadón.
Ősz tincseit és ráncait fürkészve
farkasszemet nézett tükörképével,
s szemében megcsillant az ifjúság.
Ismerős érzés kerítette hatalmába,
s a rést egyre szélesebbre tárva
lassan teret engedett a szerelemnek,
melyről azt hitte, Kedvesével együtt eltemette.
/2012.08.04./