H.Gábor Erzsébet
Miért e csend
Miért e csend, a messzeségben,
mi végre bújsz a fal mögé,
dalolsz-e még a tarka réten,
az égre nézve Nap fölé?
Hazudva, néma büszkeségben,
- mit ér a méla hallgatás?-
lebegj a szó igaz hitében,
a léted ez, mi nem vitás.
Feladni gyávaság a múltat,
akarni, hinni kell a jót,
magadba bízni - ezt te tudtad -
s becsülni kell a biztatót.
Öleljen át a szó varázsa,
magányod átütött falán,
s kigyúl a fényed újra - vágyva,
ragyogva lelked ablakán.