A Hold szeme vonja sápadtfehér fénybe alant
A fekete-fehér, szaggatott-mozgó világot;
Mint Sarkcsillagtűz vezet haza vándor hontalant
És támaszt fel homokból halott temetővirágot...
Kondul egy harang. Megáll a szélben minden élet,
S feltárják kapujukat az égi katedrálok;
Áttetsző csillagkék pilleszárnyon száll az ének,
Sírnak szomorú szeretők, s kárhozott menyasszonyok...
...s nem gyászolják őket... csak... az... elveszett angyalok...