Szellötánc
Írta: gondola Dátum: Január 13 2008 15:38:57
T
Felperzselt mindent a nyári napsugár
kiszáradt talajt hagyva maga után.
Teljes hír
Szellötánc
Felperzselt mindent a nyári napsugár
kiszáradt talajt hagyva maga után.
Ragyogott, tündökölt fenn az égen,
felhöt nem engedett a közelébe.
Az elsö fénynyaláb véletlenül lelt reám
s megsebzett lelkem átjárta a forróság.
Friss szellö körülölelt, szárnyára vett
repített feljebb, egyre feljebb!
Szédítö körtánca magával ragadott
s a forróság, immár inamig hatolt.
Tudtam, hogy vége lesz, ahogy jött, oly hirtelen
hát élveztem minden körforgást vele.
Nem ígért Holdat, sem Csillagot,
csupán szeretett s szeretni hagyott.
Meghasadt szívem ápolta, a sebeket begyógyította
mosolyt csalva arcomra, lecsókolta a fájdalmat.
Majd jött az ösz, s letett a Földre
karját széttárva, gyengéden lökött elöre.
Itt már végzett, többet nem adhatott
követte öt a zápor, mely elmosott minden nyomot.
Egy magányos szív várja valahol
s neki ott a helye, hol a fájdalom a lelkekbe hatol.
Egyszer, igen egyszer ö is megpihen
hol érzi, nincs tovább élet nélküle.