szakadék szélén
Írta: gothic_girl Dátum: Január 14 2008 03:57:31
T
Amit 15 év alatt felépítettem,
Az most, lassan összedölt körülöttem
Teljes hír
Amit 15 év alatt felépítettem,
Az most, lassan összedölt körülöttem
Az egyetlen, akit ebben az életben szerettem,
Öngyilkos lett, elhagyott engem.
Én is szeretlek!- ezek voltak utolsó szavai
Meghalt, elhagyott, ezt nem tudom elhinni!
A többiek nem látják, mi történik velem.
Nem látják hogy darabokra hullott az életem.
Megtiltják, hogy eldobjam a lelkem.
Miért nem tehetem, ha már nem köt ide semmi sem?
Szeretném elhagyni eme bolond világot.
Kérlek, teljesítsétek ezt a kívánságot.
Miért nem segít nekem valaki?
Segítsetek! Ezt a sivár életet megoldani.
Annyi rossz dolgot cselekedtem
Ez lenne a büntetésem?
Nem! Nem hiszek istenben!
Nincs aki, megbüntessen!
De akkor miért történnek ezek velem?
Nem válaszol senki sem
Kezdem azt hinni, hogy ez nem valóság
Csupán egy illúzió, egy hazugság!
Ha ez, akkor fel kell ébrednem!
Felébrednem! De hogyan tegyem?
Nem jut eszembe semmi sem
Amivel eme szörnyü álmot eltüntetem.
Egy kép bevillan nekem.
Ahol a szakadék szélén életem elvethetem.
Egy szakadék! Mily remek ötlet!
Zuhanás a mélybe, ez biztos felébreszt!
Itt állok a szakadéktól 3 lépésre.
Hogy kerültem ide? Nem emlékszem semmire.
Ebböl is látszik, hogy ez csak egy álom.
Igen, most már biztos, ezt az egészet csak álmodom!
Újra az egyetlen szerelmemre gondolok!
Vízcseppek folynak az arcomon. Esik? Nem. Csak sírok!
Könnyeket hullajtok! Ég veletek kegyetlen álmok!
Kiáltom, s a szakadék felé megindulok.
Hatalmas szél támad,
Szinte már rám támad!
Most már teljesen biztos, hogy ez csak egy álom.
Leugrok, s felébredek! Már alig várom.
Itt állok a szakadék legszélén,
Ha felébredek, jobb lenne, ha ezt az álmot, hamar elfelejteném.
Hatalmas kínokat éltem át, ebben az álomban,
Amik biztos nem történnének meg a valóságban.
Ím itt állok,nem nézek le,
Felnézek inkább a borult égre.
Kitárom két karom,
S ugrom
Zuhanok a feketeségbe,
Nevetve várom, mikor lesz az álomnak vége.
Ekkor egy ember jut eszembe,
Életem egyetlen egy nagy szerelme
Vajon ö létezik az éber világban?
Igen létezik, egészen biztosan
Mikor ébredek már fel?
A feketeségböl egy sikoltás tör fel
Ki sikíthatott?
Nem látok senkit, aki ilyen hangot kiadhatott.
Tán én lennék az? De miért?
Nem kellett sokáig várnom a válaszért.
Az élet csak bábként játszadozik velem,
A szerelmem elhagyott, s én megörültem
De egy dologra rájöttem
Ez nem egy illúzió, hazugság,
Nem ez a rideg, kegyetlen valóság!!!