Harcban a Kísértővel
Írta: tenger Dátum: Augusztus 23 2012 18:46:32
V
Nem kellesz már senkinek,
Se életnek, se halálnak,
Csak a vakok azok még,
Akik újra reád találnak!
Teljes hír
Nem kellesz már senkinek,
Se életnek, se halálnak,
Csak a vakok azok még,
Akik újra reád találnak!
Nem kellesz már senkinek,
Életed egy ócska csillag,
Csak az élet senkije vagy
Téged most csak így hívnak!
A kezed már ősz hideg
Szívedben üres minden
Nem lakik már benne senki,
Csak a fény, s kit úgy hívnak Isten!
Neked nem jutott soha ölelés,
Soha nem adott mosolyt senki,
Miért is vagy itt, miért- miért?
A csillagok között kéne lenni.
Egybeolvadni az örök fénnyel,
Ki téged is elringat egykoron,
Boldog leszel, s nem fáj semmi
Akkor az örökké megírt alkonyon!
Jéghideg kéz markolja szívemet,
Üvöltve mondja: Hitedet akarom,
Sajnálom, azt nem adhatom önnek,
Mondom tengernyi őszinte szavakon!
A Hitemért én is megharcoltam,
Hittem mikor mindenki tagadott,
S mikor én kiáltottam a hajnalt
Akkor mindenki más újra altatott!
Azt mondod, nem kellek senkinek,
Én pedig azt mondom, de Igen,
Te már rég elfeledett leszel majd
Mikor diadalmaskodik az én Hitem!
Azt mondod, vakok találnak reám,
Igen, mert nékem lámpás adatott,
S benne olyan éltető örök fény,
Mely túljut minden régmúlt szavakon!
Nekem nem kell a te örök alkonyod,
Nem kell a te férges kéj- románcod,
Azt csak tartogasd mindazoknak,
Kik éltetik boldogtalan homályod!
Én egykor választottam az Utat
Választottam Igazságot és Életet,
S ki hitte, hogy mindent feladok,
Az most igen nagyot tévedett
A harcnak tudom nincs vége
Te ma is pályázol a lelkemre,
De vigyázz én, mint pásztor,
Istennel vigyázok telkemre!