Álom és valóság
Írta: loretta Dátum: Január 14 2008 04:12:45

---

T

Mikor magadhoz húztál és kezed
Érintette arcomat,

---

Teljes hír

---

Mikor magadhoz húztál és kezed
Érintette arcomat,
Úgy éreztem, visszakaphatom még
Elsiratott múltamat.

Mikor csókoltál, hittem, visszatérhet
Az elveszett csoda.
De sajnos már semmi sem lehet az,
Ami valaha volt.

Csak az nem változott, drága, hogy
Szeretsz s szeretlek.
Hiába, hogy csak a test zenélt, az ajkak
Szótlanul itták

A régen-volt ajándék mézédes
Drága morzsáit.
Bárcsak lehetne mégis máshogy,
Bárcsak képes

Lettem volna kimondani: nélküled
Nem élet az élet.
Ehelyett elhitettem, hogy nem fáj,
Hogy nem vagy.

És te elhitted, egyetlenem. S szívem
Majd beleszakadt,
Ahogy láttam, hogy fáj. De nem tudnék
Már veled élni.

A szerelmünk gyümölcsével együtt valami
Meghalt bennem.
Nem tudok többé bízni talán senkiben.
Benned sem.

Mégis egyben biztos vagyok. Sosem
Tehetsz olyat,
Amiért meggyülölhetnélek. Azt mondtad,
Te értesz.

Nem így van. És már sosem fogsz, édes.
Sosem értetted,
Hogy én egyedül csak veled lehettem
Volna teljes...

De megfosztottál egy boldog élettöl,
És minden mástól.
És már nem jön vissza, hiába akarná
Bármelyikünk.

Egy évbe telt, míg végre megértettem.
Eddig vártam,
Hogy nöként kezelj újra, kedves, és
Most, hogy

Újrakezdenéd, mérhetetlenül fáj,
Hogy azt érzem,
Hogy én nem akarom. Sajnállak, de
Sokat változtam.

Azt a lányt, aki valaha én voltam,
Te ölted meg.
És - bár mindvégig úgy hittem -,
Már te sem

Tudod feltámasztani. Akkor és most...
Túl sokat
Vesztettünk ahhoz, hogy csók és ölelés
Melyrehozza.

Te azt vártad, hogy újra könyörögjek
A szerelmedért.
De ha belehalok, akkor sem mondom
Soha többé,

Amit irántad érzek. Te egy más életet
Választottál, én
Pedig kénytelen voltam valahogy élni.
Úgy látszik,

Már elfelejtetted, amit te magad mondtál,
Hogy nincs visszaút.
Pedig te vagy életem egyetlen szerelme.
A halálos ágyamon

Téged foglak hívni. Bár biztosan tudom,
Te messze leszel.
Minhalálig örzöm az álmot, melyet
Együtt álmodtunk.

Egyszer talán meg tudom bocsátani,
Hogy felébredtél,
És örökre elveszett... Szeretlek, kedves,
De belahalnék,

Ha újra a tiéd lehetnék. Talán barátként
Segíthetjük a másikat.
Hisz' bármi lesz, a köztünk lévö kapocs
Örökre megmarad...

Kegyetlenül hiányzol, egyetlen szerelmem.
De hiába,
Az a legszebb álom, mi nem valósulhat meg.
Soha...