Szürkülő gyémántok
Írta: Zsolesz25 Dátum: Augusztus 25 2012 07:15:51
MM
Holdvilág ráköszön az esti szürkeségre,
szívemben egy érzés kapott tüzet vlgre.
Álmomban sem láttam soha olyan szép lányt,
mint szürkülő gyémántban a kedvesem arcát...
Teljes hír
Holdvilág ráköszön az esti szürkeségre,
szívemben egy érzés kapott tüzet vlgre.
Álmomban sem láttam soha olyan szép lányt,
mint szürkülő gyémántban a kedvesem arcát...
Tátongó üresség tölti be a teret,
szememmel kémlelem a sötétszürke eget.
Hófehér hópelyhek úgy esnek az égből,
ahogy a gyémántom szürke lesz fehérből.
Ó mily csendes élet miért maradsz hát szürke?
miért nem vágysz a sötétségből az éltető napfényre?
Lehetnél oly boldog, vidám mint egy gyermek,
s nem maradnál szürke, míg az évek telnek.
Elhullott a hamu a megperzselt szívemről,
eltűnt már a szürkeség a ragyogó hitemről.
A gyémántom meg szürkül, s már oly fekete,
hogy a hitem lángja is hamu leszen benne...