Szerelem
Írta: encikeangel Dátum: Január 14 2008 04:26:22

---

T

Egy érzés, amely éltetett, de mégis tönkretett,

---

Teljes hír

---

Szerelem


Egy érzés, amely éltetett, de mégis tönkretett,
Töle volt boldog napom, mit az élet visszavett.
Szerelem, megölted maradék halovány létemet,
Mindez szerelmem elvesztésével vett kezdetet.

Mi is a vad szerelem érzése valójában?
Hirtelen bekopogtat egy furcsa órában,
Nem tudtad, hogy ö az, de mégis érezted,
Legbelül érezted, hogy ö lesz a végzeted.

Szerelem, csak te édesíted meg az életet,
Veled nem érezni fájónak érezni a véget.
Ha itt vagy nincsen magány és gyötrelem,
Mindenhol körülölel a hatalmas végtelen.

És nem látok határt, és nincsenek korlátok,
A világ felett magasan az egekben szállok.
Mindig süt a Nap, este ragyognak csillagok,
Úgy érzem körülöttem kinyílnak a virágok.

Nincsen bánat és nem fáj már semmi,
Te vagy az, aki az én szívemet kitölti.
Csókok özöne, és kéz a kézben órákig,
Ilyenkor ér az ember mosolya a füléig.

Együtt töltött estéken egy álmot látunk,
Felhöket nézegetve a magasba kiáltunk.
Ugyanaz a vágy vezérel mindkettönket,
Örökkön örökké összekötni az életünket.

Egymásnak fülébe pajkosan szavakat súgni,
Füben hancúrozva egymást szorosan ölelni.
Mámoros estén szenvedélyesen szeretkezni,
Arra, hogy egyszer vége, soha sem gondolni.

Én sem gondoltam, soha nem hittem volna,
Hogy nem leszünk együtt mi ketten valaha.
És már nem értek semmit, csak annyira fáj,
Szörnyü látni, körülöttem csupa szürke a táj.

Nekem már csak a remény maradt,
Hogy újra érezhessem tüzes ajkad.
Újra láthassam, és újra átélhessem,
Mindazt mi elmúlt, te voltál nekem.